A Szigálakának mondott tanítóbeszéd (Sigālaka sutta) A világi követő útja

D.31.(iii.180.) A Szigálakának mondott tanítóbeszéd (Sigālaka sutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Rājagahában tartózkodott, a bambuszligetben, a mókusetetőnél. Akkor Sigālaka, a gazdaember fia, korán fölkelt és kimenvén Rádzsagahából, nedves ruhában és nedves hajjal, összetett kézzel (añjali) tiszteletét fejezte ki a különböző irányok előtt: keletnek, délnek, nyugatnak, északnak, a zenitnek és a nadírnak.

A Magasztos pedig korán kelt, felöltözött, vette felsőruháját és alamizsnáscsészéjét, és Rádzsagahába indult alamizsnáért. Látván Szigálakát, amint megtiszteli a különböző irányokat, így szólt:

-          Gazdaember fia, miért keltél föl korán, hogy megtiszteld a különböző irányokat?

-          Magasztos, haldokló apám mondta, hogy így tegyek. És így, Magasztos, tiszteletből apám szavai iránti, melyeket nagyra becsülök, és szentként tiszteletben tartok, ily korán keltem, hogy tiszteletem fejezzem ki a hat irány előtt.

-          De nem ez a helyes módja annak, gazdaember fia, ahogyan a nemes fegyelem szerint kifejezik a tiszteletet.

-          Magasztos, hát hogyan fejezi ki valaki a tiszteletét a hat irány előtt a nemes fegyelem szerint? Jó lenne, ha az áldott Magasztos megtanítaná nekem a helyes útját a hat irány előtti tisztelet kifejezésének a nemes fegyelem szerint.

-          Akkor hallgasd gondosan, figyelj jól, elmondom.

-          Igen, Magasztos – mondta Szigálaka, és a Magasztos így szólt:

-          Ifjú gazda, a tett négy szennyezését fölhagyva, nem cselekedve a négy okból (eredő) gonoszat, nem követve a elszivárgáshoz vezető utat, és így elkerülve a tizennégy gonosz utat, védelmezi a nemes tanítvány a hat irányt, és ily gyakorlat által mindkét világ meghódítója lesz, úgyhogy minden sikerül neki mind ebben a világban, mind a következőben, és halála után, teste felbomlásakor jó irányba, mennyei világba távozik.

-          Mi a tett négy szennyezése, amivel fölhagy? Az élet elvétele az egyik, annak elvétele, amit nem adtak oda a másik, aztán a nemi kicsapongás és a hazug beszéd. Ez a tett négy szennyezése, melyekkel fölhagy. – Így beszélt a Magasztos. És miután a Jó úton járó beszélt (sugata), a Tanító (satthā) még hozzátette:

Az élet elvétele, lopás, hazugság,

Házasságtörés, amit a bölcsek helytelenítenek.

-          Mi a gonosz négy oka, melytől tartózkodik? A gonosz cselekedet a vágyból (lobha) fakad, a haragból (dosa) fakad, a zavarodottságból (moha) fakad, a félelemből (bhaya) fakad. Ha a nemes tanítvány nem vágyból, haragból, zavarodottságból vagy félelemből cselekszik, nem cselekszik a négy ok egyikéből sem gonoszat. – Így beszélt a Magasztos. És miután a Jó úton járó beszélt, a Tanító még hozzátette:

Vágy és harag, félelem és zavarodottság:

Aki ezek által töri meg a törvényt,

Elveszíti minden jóhírét,

Mint a fogyó Hold.

Vágy és harag, félelem és zavarodottság:

Aki sosem hódol be ezeknek,

Növekszik jóságban és hírnévben,

Mint a növekvő Hold.

-          És mi az elszivárgás hat útja, amelyet nem követ? Az elszivárgás egyik útja az italoktól és tompító drogoktól függés, a másik az utcákon alkalmatlan időkben csatangolás, aztán a vásárok látogatása, a szerencsejátékokba bolondulás, a rossz társaságba járás, az állandó restség.

-          Az italoktól és tompító drogoktól függéssel hat veszély jár együtt: azonnali pénzveszteség, gyakori veszekedés, hajlam betegségekre, a jóhír elvesztése, illetlenségeknek tesszük ki magunkat, az intellektus gyengülése.

-          Az utcákon alkalmatlan időkben csatangolással hat veszély jár együtt: védtelenség és kiszolgáltatottság, a feleség és gyermekek, valamint a vagyon védtelensége és kiszolgáltatottsága, bűntett gyanúsítottjává válhatsz, rosszhíred kél, mindenféle kellemetlen következménnyel számolhatsz.

-          A vásárok látogatásával hat veszély jár együtt: (Az ember esze ezen jár:) Hol táncolnak? Hol énekelnek? Hol zenélnek? Hol kántálnak? Hol tapsolnak? Hol dobolnak?

-          A szerencsejáték hat veszéllyel jár együtt: a nyertes ellenséget szerez, a vesztes veszteségét siratja, elveszted meglévő vagyonod, szavad elveszti hitelét a közösségben, barátaid és társaid leszólnak, nem leszel kívánatos férj, mert egy szerencsejátékos nem engedheti meg magának, hogy feleséget tartson.

-          A rossz társaságba járás hat veszéllyel jár együtt: Társad lesz minden szerencsejátékos, falánk, iszákos, csaló, szélhámos és kötözködő.

-          A restség hat veszéllyel jár együtt: Azt gondolván: - Túl hideg van – az ember nem dolgozik, azt gondolván: - Túl meleg van, túl korán van, túl késő van, túl éhes vagyok, túl jóllakott vagyok – az ember nem dolgozik. – Így beszélt a Magasztos. És miután a Jó úton járó beszélt, a Tanító még hozzátette:

Néhányan ivócimborák, néhányan

Színlelve mondják, hogy barátaid.

De akik a szükségben barátok,

Ők igazán barátaid.

Későn aludni térni, házasságot törni,

Veszekedést keresni, kárt csinálni,

Gonosz barátság és fösvénység,

E hat dolog pusztít el egy férfit.

Aki kártékony barátokkal járkál,

Idejét kártékony tettekkel tölti,

Nyomorúságot szenved majd el

E világban, és a következőben is.

Kockázás, bujálkodás és ivás,

Tánc és ének, alvás fényes nappal,

Portyázás rossz időben, gonosz barátok,

És fösvénység tesz tönkre egy embert.

Kockát vet és pálinkát iszik,

Mások szeretett felesége után jár.

Az alacsony, közönséges irányt veszi,

És elfogy, mint a fogyó Hold.

Iszákos, pénztelen, éhenkórász,

Vedel, hiszen örökké szomjas,

Mint kő a vízben, süllyed az adósságba,

Hamarosan minden rokona elhagyja.

Aki a napját alvással tölti,

És az éjszaka szolgál ébrenlétre,

Mindig részeg és kicsapongó,

Nem képes fenntartani tisztességes otthont.

Túl hideg! Túl meleg! Túl késő! – kiáltja,

Így lökve félre minden dolgát,

Míg minden esélye, hogy jót tehessen,

Kicsúszik a kezei közül.

De aki a hideget és meleget

Szalmánál is kevesebbre tartja,

És férfiként vállalja teendőit,

Öröme nem csak apránként növekszik.

-          Gazdaember fia, itt e négy típus, akire úgy tekinthetünk, mint barátnak álcázott ellenségre: aki mindent megkaparint, aki lyukat beszél a hasadba, aki hízelgő, aki társad a pénz elherdálásában.

-          Aki mindent megkaparint, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: Mindent elvesz, igen kevésért sokat kíván, csak félelemből teszi, amit tennie kell, csak saját boldogulását keresi.

-          Aki lyukat beszél a hasadba, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: A múltban csak a saját hasznáért beszélt és a jövőben is csak a saját hasznáért beszél, tele a szája a jóindulat üres szólamaival, ha most kell valamit megtenni, mindig talál valamilyen alkalmas kibúvót.

-          Aki hízelgő azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: Szentesíti a rossz tettet, rossznak véli a jó tettet, szemedbe dicsér, a hátad mögött ócsárol.

-          Aki társad a pénz elherdálásában, azt négy okból tekinthetjük hamis barátnak: társad a részegeskedésben, az éjjeli csavargásban, vásárok látogatásában, szerencsejátékokban. – Így beszélt a Magasztos. És miután a Jó úton járó beszélt, a Tanító még hozzátette:

Az a barát, aki kutatja, mit vehet el,

Az a barát, aki csak üres szavakat szól,

Az a barát, aki csak hízeleg körülötted,

Az a barát, aki semmirekellők cimborája,

E négy valójában ellenség, nem barát,

A bölcs ember, ezt felismervén

Távol tartja magát tőlük,

Mint a páni félelemmel terhes ösvényektől.

-          Gazdaember fia, itt a négy típus, akire úgy tekinthetünk, mint tisztaszívű barátra: aki segítő, aki kitart jóban és rosszban, aki rámutat arra, ami a javadra válik, aki rokonszenvvel van irántad.

-          Aki segítő barát, azt négyféle módon tekinthetjük tisztaszívű barátnak: Gondodat viseli, amikor figyelmetlen vagy, gondját viseli a javaidnak, amikor figyelmetlen vagy, menedéket nyújt, ha rádtör a félelem, ha valami teendő akad, kétszeresen is megteszi, amit kérsz.

-          Aki kitart jóban és rosszban, azt négyféle módon tekinthetjük tisztaszívű barátnak: Elmondja neked a titkait, megőrzi a titkaidat, nem hagy el a bajban, akár az életét is feláldozza érted.

-          Aki rámutat arra, ami a javadra válik, azt négyféle módon tekinthetjük tisztaszívű barátnak: Visszatart a rossztettől, arra bíztat, hogy jót tégy, elmondja neked, amit nem tudsz, megmutatja a mennybe vezető utat.

-          Aki rokonszenvvel van irántad, azt négyféle módon tekinthetjük tisztaszívű barátnak: Nem kárörvendő, ha balszerencse ér, örül a jószerencsédnek, elejét veszi, hogy mások rosszat mondjanak rólad, helyesli, ha mások jót mondanak rólad. – Így beszélt a Magasztos. És miután a Jó úton járó beszélt, a Tanító még hozzátette:

Az a barát, aki segít téged,

Az a barát, aki jóban-rosszban kitart,

Az a barát, aki mutatja a helyes utat,

Az a barát, aki tele van együttérzéssel:

E négyfajta barátot a bölcs

Valódi értékén értékeli,

És figyelemmel gondjukat viseli,

Mint anya a legkedvesebb gyermekéét.

A gyakorlott és fegyelmezett bölcs

Úgy fénylik, mint egy jelzőtűz.

Gazdagságot gyűjt, ahogyan a méh

Gyűjt mézet, és csak nő-növekszik,

Egyre magasabbra, mint a hangyaboly.

Az így nyert vagyont a világi ember

Aztán családja és barátai javának szentelheti.

Gazdagságát négyfelé osztva,

Mert ez hozza a legnagyobb hasznot,

Egy részt élvez kedve szerint,

Két részt munkába fog,

A negyediket pedig félreteszi

Tartalékképpen, rossz időkre.

-          Gazdaember fia, és hogyan óvja a nemes tanítvány a hat irányt? Erre a hat dologra kell úgy tekinteni, mint a hat irányra: a kelet jelzi az anyát és apát, a dél jelzi a tanítókat, a nyugat jelzi a feleséget és a gyerekeket, az észak jelzi a barátokat és társakat, a nadír jelzi a szolgákat, munkásokat és segítőket, a zenit jelzi a remetéket és papokat.

-          Öt módja van annak, ahogyan a fiú szolgál az anyjának és apjának mint keleti iránynak: (Azt gondolván:) „Ők támogattak engem, és én is támogatom őket. Teljesítem helyettük a kötelezettségeiket. Fenntartom a családi hagyományt. Érdemes leszek az örökségemre. Szüleim halála után ajándékokat osztok, hogy a javukra szolgáljon.” És öt módja van annak, ahogyan az anya és az apa, akit fiuk mint keleti irányt ilyeténképpen szolgál, viszonozza azt: visszatartják a gonoszságoktól, támogatják a jótéteményekben, mesterségre tanítják, megfelelő feleséget találnak neki, idejében kiadják az örökségét. Ily módon a keleti irány biztosított, békés és nem ad okot félelemre.

-          Öt módja van annak, ahogyan a tanítványok szolgálják tanítóikat, mint a déli irányt: felállva köszöntik őket, várakoznak rájuk, figyelnek rájuk, szolgálják őket, elsajátítják mindazokat az ismereteket, amelyeket tanítanak. És öt módja van annak, ahogyan a tanítók, akiket tanítványaik így szolgálnak, mint a déli irányt, mindezt viszonozzák: pontos útmutatásokat adnak, megbizonyosodnak arról, hogy felfogták mindazt, amit helyesen fel kellett fogniuk, gondosan megalapozzák minden ismeretüket, beajánlják őket barátaiknak és kollégáiknak, és minden irányban biztonságot nyújtanak nekik. Ily módon a déli irány biztosított, békés és nem ad okot félelemre.

-          Öt módja van annak, ahogyan a férj szolgál feleségének, mint nyugati iránynak: tiszteli, nem szidalmazza, nem hűtlen hozzá, hatalmat ad neki és ellátja ékszerekkel. És öt módja van annak, ahogyan a férje, mint nyugati irány által ily módon szolgált feleség mindezt viszonozza: megfelelően szervezi a munkáját, kedves a szolgálókhoz, nem hűtlen, megőrzi a készleteket, hozzáértő és szorgos minden teendőjében. Ily módon a nyugati irány biztosított, békés és nem ad okot félelemre.

-          Öt módja van annak, ahogyan az ember szolgálja barátait és társait, mint északi irányt: Ajándékokkal, kedves szavakkal, gondoskodik jólétükről, úgy bánik velük, mint magamagával, szavát megtartja. Az északi irányként így szolgált barátok és társak ötféle módon viszonozzák ezt: Gondodat viselik, amikor figyelmetlen vagy, gondját viselik javaidnak, amikor figyelmetlen vagy, menedékül szolgálnak, amikor rádtör a félelem, nem hagynak el a bajban, törődnek gyermekeiddel. Ily módon az északi irány biztosított, békés és nem ad okot félelemre.

-          Öt módja van annak, ahogyan az úr szolgálja szolgáit és munkásait, mint a nadír irányát: munkájukat erejük szerint szervezi, élelmet és bért ad nekik, törődik velük, amikor betegek, megosztja velük a csemegéket, és megfelelő időben elengedi őket a munkából. És öt módja van annak, hogy a szolgák és munkások, akiket uruk így szolgál, mint a nadír irányát, mindezt viszonozzák: előtte kelnek fel és utána fekszenek ágyba, csak azt veszik el, amit nekik adtak, gondosan végzik munkájukat, és dicséretét és jóhírét keltik. Ily módon a nadír iránya biztosított, békés és nem ad okot félelemre.

-          Öt módja van annak, ahogyan az ember szolgálja a remetéket és papokat, mint a zenit irányát: kedvességgel testi-, szóbeli- és gondolati cselekedeteiben, megnyitva előttük házát, ellátva őket fizikai szükségleteik szerint. És öt módja van annak, ahogyan a remeték és papok, akiket az ember így szolgál, mint a zenit irányát, mindezt viszonozzák: visszatartják a gonosztól, bátorítják jótetteiben, jótékonyan együttérzők vele szemben, tanítják arra, amit nem hallott, megmutatják neki az ég útját. Ily módon a zenit iránya biztosított, békés és nem ad okot félelemre. – Így beszélt a Magasztos. És miután a Jó úton járó beszélt, a Tanító még hozzátette:

Az apa és anya a kelet,

A tanítók a déli irány,

Feleség és gyerekek a nyugat,

Barátok és társak az észak.

Alant szolgák és munkások,

Fölül remeték és papok.

Ezen irányokat meg kell becsülnie

A nemzetség igaz fiának.

Aki bölcs és fegyelmezett,

Jóindulatú és intelligens,

Szerény, minden gőgtől mentes:

Az ilyen ember érdemel nyereséget.

Aki korán kel, lenézi a restséget,

Sorscsapások nem rendítik,

Életvezetése makulátlan, esze gyors:

Az ilyen ember érdemel nyereséget.

Aki barátokat szerez, és meg is tartja,

Szívesen fogad, nem fukar gazda,

Vezető, gondolkodó és barát:

Az ilyen ember érdemel nyereséget.

Ajándékot ad és kedvesen szól,

Életét mások jószolgálatában tölti,

Pártatlan minden dologban,

Tárgyilagos, ahogyan az ügy kívánja:

E dolgokon fordul körbe a világ,

Mint a szekér kerék-tengelyén.

Ha e dolgok nem léteznének,

Egy anya sem kapna fiától

Tiszteletet és megbecsülést,

És egy apa sem, bár kijár nekik.

De mivel e tulajdonságokat

Nagy becsben tartják a bölcsek,

Kitűnnek mindenek közül,

És jogosan magasztalják őket az emberek.

-          E szavakra Szigálaka így szólt a Magasztoshoz: Csodálatos, tiszteletreméltó Gótama, csodálatos, tiszteletreméltó Gótama. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást a tiszteletreméltó Gótama. A tiszteletreméltó Gótamához fordulok oltalomért (szaraṇaṁ gacchāmi), és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Emlékezzen rám a tiszteletreméltó Gótama, mint világi követőjére (upāsaka), aki életreszóló oltalmat talált benne.

Tanítóbeszéd a taszítóról és vonzóról (Paṭikkūlappaṭikkūla sutta) A képességek fejlesztése

A.5.144./iii.169. Tanítóbeszéd a taszítóról és vonzóról

(Paṭikkūlappaṭikkūla sutta)

Egyszer a Magasztos Szákéta közelében, a Tikandaki ligetben időzött. Ott a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket:

– Egy szerzetesnek jó, ha időről időre a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Egy szerzetesnek jó, ha időről időre a taszítóban a vonzót észlelve időzik. Egy szerzetesnek jó, ha időről időre a vonzóban és a taszítóban egyaránt a taszítót észlelve időzik. Egy szerzetesnek jó, ha időről időre a taszítóban és a vonzóban egyaránt a vonzót észlelve időzik. Egy szerzetesnek jó, ha időről időre érintetlenül, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, elutasítva a taszítót és a vonzót egyaránt.

Miért időzzék egy szerzetes a vonzóban a taszítót észlelve? (Gondolván:) Ne ébredjen bennem vágy a vágykeltő tárgyak iránt! – ezért időzzék egy szerzetes a vonzóban a taszítót észlelve.

És miért időzzék a taszítóban a vonzót észlelve? (Gondolván:) Ne ébredjen bennem gyűlölet a gyűlöletkeltő tárgyak iránt! – ezért időzzék a taszítóban a vonzót észlelve.

És miért időzzék a vonzóban és a taszítóban egyaránt a vonzót észlelve? (Gondolván:) Ne ébredjen bennem vágy a vágykeltő tárgyak iránt, és ne ébredjen bennem gyűlölet a gyűlölet a gyűlöletkeltő tárgyak iránt! – ezért időzzék a vonzóban és a taszítóban egyaránt a vonzót észlelve.

És miért időzzék a taszítóban és a vonzóban egyaránt a taszítót észlelve? (Gondolván:) Ne ébredjen bennem gyűlölet a gyűlöletkeltő tárgyak iránt, és ne ébredjen bennem vágy a vágykeltő tárgyak iránt! – ezért időzzék a taszítóban és a vonzóban egyaránt a taszítót észlelve.

És miért utasítsa el úgy a taszítót, mint a vonzót, és időzzék érintetlenül, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal? (Gondolván:) Ne ébredjen bennem soha, sehol, semmiféle vágy a vágykeltő tárgyak iránt, sem gyűlölet a gyűlöletkeltő tárgyak iránt, sem káprázat a káprázatot keltő tárgyak iránt! – ezért időzzék érintetlenül, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal, elutasítva a taszítót és a vonzót egyaránt.

Tanítóbeszéd a képességek fejlesztéséről (Indriyabhāvanā sutta) Képességek fejlesztése

M. 152./iii.298. Tanítóbeszéd a képességek fejlesztéséről

(Indriyabhāvanā sutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Kadzsangalá közelében, a múkhelu-fa ligetben időzött.

Akkor Párászarija pap tanítványa, Uttara papnövendék, elment a Magasztoshoz és üdvözletet váltott vele. Amikor ez az udvarias és barátságos beszélgetés befejeződött, leült féloldalt.

A Magasztos megkérdezte:

– Uttara, tanítja-e Párászarija pap tanítványait a képességek fejlesztésére?

– Igen, Gótama mester.

– És vajon hogyan tanítja tanítványait a képességek fejlesztésére, Uttara?

– E tanítás szerint, Gótama mester, az ember nem lát formákat a szemmel, nem hall hangokat a füllel. Ily módon tanítja Párászarija pap tanítványait a képességek fejlesztésére.

– Ha ez így áll, Uttara, akkor aszerint, amit Párászarija pap állít, a vak és a süket képességei fejlettek, hiszen a vak nem lát formákat a szemmel, és a süket nem hall hangokat a füllel.

Amikor ez elhangzott, Párászarija pap tanítványa, Uttara papnövendék, néma csöndben, döbbenten, leejtett vállal, lehajtott fejjel, elkomorodva, válasz nélkül ült ott. Ezt látván a Magasztos megszólította a tiszteletreméltó Ánandát:

– Ánanda, Párászarija pap tanítványait egy bizonyos módon tanítja a képességek fejlesztésére, de a nemes emberek fegyelme értelmében a képességek legmagasabbrendű fejlesztése másként zajlik.

– Elérkezett az ideje, Magasztos, elérkezett az ideje, Jó úton járó, hogy a Magasztos tanítsa a képességek legmagasabbrendű fejlesztését a nemes emberek fegyelme értelmében. A Magasztostól hallván, a szerzetesek megőrzik azt emlékezetükben.

– Ánanda, akkor hallgass ide és gondosan figyelj arra, amit mondok.

– Igen, tiszteletreméltó uram – válaszolta Ánanda. A Magasztos ezt mondta:

– Nos, Ánanda, hogyan zajlik a képességek legmagasabbrendű fejlesztése a nemes emberek fegyelme értelmében? E tanítás szerint, Ánanda, amikor a szerzetes egy látványt lát a szemmel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Így érti meg: „Megszületett bennem a kellemes, megszületett a kellemetlen, megszületett az egyaránt kellemes és kellemetlen. Az azonban feltételektől függő, durva, függésben keletkezett; ez viszont békés, ez kiváló, nevezetesen az érintetlenség.” – A megszületett kellemetlen, a megszületett kellemes, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen megszűnik benne, és az érintetlenség létrejön.

Amint egy jószemű ember szemét kinyitván képes becsukni azt, vagy becsukván képes kinyitni, éppen úgy, a bármire vonatkozóan megszületett kellemes, a megszületett kellemetlen, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen épp olyan gyorsan, épp olyan hirtelen, épp olyan könnyedén szűnik meg, és az érintetlenség létrejön. A szemmel megismerhető formákat tekintve a nemes emberek fegyelme értelmében ezt nevezik a képességek legmagasabbrendű fejlesztésének.

Valamint, Ánanda, amikor a szerzetes egy hangot hall a füllel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Így érti meg: „Megszületett bennem a kellemes, megszületett a kellemetlen, megszületett az egyaránt kellemes és kellemetlen. Az azonban feltételektől függő, durva, függésben keletkezett; ez viszont békés, ez kiváló, nevezetesen az érintetlenség.” – A megszületett kellemetlen, a megszületett kellemes, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen megszűnik benne, és az érintetlenség létrejön.

Amint egy erős ember könnyedén csettint az ujjával, a bármire vonatkozóan megszületett kellemes, a megszületett kellemetlen, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen épp olyan gyorsan, épp olyan hirtelen, épp olyan könnyedén szűnik meg, és az érintetlenség létrejön. A füllel megismerhető hangokat tekintve a nemes emberek fegyelme értelmében ezt nevezik a képességek legmagasabbrendű fejlesztésének.

Valamint, Ánanda, amikor a szerzetes egy szagot szagol az orral, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Így érti meg: „Megszületett bennem a kellemes, megszületett a kellemetlen, megszületett az egyaránt kellemes és kellemetlen. Az azonban feltételektől függő, durva, függésben keletkezett; ez viszont békés, ez kiváló, nevezetesen az érintetlenség.” – A megszületett kellemetlen, a megszületett kellemes, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen megszűnik benne, és az érintetlenség létrejön.

Amint az esőcseppek az enyhén lecsüngő tavirózsalevélről legördülnek és nem maradnak meg rajta, éppen úgy, a bármire vonatkozóan megszületett kellemes, a megszületett kellemetlen, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen épp olyan gyorsan, épp olyan hirtelen, épp olyan könnyedén szűnik meg, és az érintetlenség létrejön. Az orral megismerhető szagokat tekintve a nemes emberek fegyelme értelmében ezt nevezik a képességek legmagasabbrendű fejlesztésének.

Valamint, Ánanda, amikor a szerzetes egy ízt érez a nyelvvel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Így érti meg: „Megszületett bennem a kellemes, megszületett a kellemetlen, megszületett az egyaránt kellemes és kellemetlen. Az azonban feltételektől függő, durva, függésben keletkezett; ez viszont békés, ez kiváló, nevezetesen az érintetlenség.” – A megszületett kellemetlen, a megszületett kellemes, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen megszűnik benne, és az érintetlenség létrejön.

Amint egy erős ember könnyedén kiköp egy nyelve hegyén összegyűjtött nyálcsomót, éppen úgy, a bármire vonatkozóan megszületett kellemes, a megszületett kellemetlen, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen épp olyan gyorsan, épp olyan hirtelen, épp olyan könnyedén szűnik meg, és az érintetlenség létrejön. A nyelvvel megismerhető ízeket tekintve a nemes emberek fegyelme értelmében ezt nevezik a képességek legmagasabbrendű fejlesztésének.

Valamint, Ánanda, amikor a szerzetes egy tapinthatót érint a testtel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Így érti meg: „Megszületett bennem a kellemes, megszületett a kellemetlen, megszületett az egyaránt kellemes és kellemetlen. Az azonban feltételektől függő, durva, függésben keletkezett; ez viszont békés, ez kiváló, nevezetesen az érintetlenség.” – A megszületett kellemetlen, a megszületett kellemes, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen megszűnik benne, és az érintetlenség létrejön.

Amint egy erős ember könnyedén kinyújthatja behajlított karját vagy behajlíthatja a kinyújtottat, éppen úgy, a bármire vonatkozóan megszületett kellemes, a megszületett kellemetlen, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen épp olyan gyorsan, épp olyan hirtelen, épp olyan könnyedén szűnik meg, és az érintetlenség létrejön. A testtel megismerhető tapinthatókat tekintve a nemes emberek fegyelme értelmében ezt nevezik a képességek legmagasabbrendű fejlesztésének.

Valamint, Ánanda, amikor a szerzetes egy dhammáról szerez tudomást az elmével, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Így érti meg: „Megszületett bennem a kellemes, megszületett a kellemetlen, megszületett az egyaránt kellemes és kellemetlen. Az azonban feltételektől függő, durva, függésben keletkezett; ez viszont békés, ez kiváló, nevezetesen az érintetlenség.” – A megszületett kellemetlen, a megszületett kellemes, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen megszűnik benne, és az érintetlenség létrejön.

Amint egy egész nap melegített vaslapra ejtett két-három vízcsepp lassan hullhat ugyan alá, de gyorsan elpárolog és eltűnik, éppen úgy, a bármire vonatkozóan megszületett kellemes, a megszületett kellemetlen, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen épp olyan gyorsan, épp olyan hirtelen, épp olyan könnyedén szűnik meg, és az érintetlenség létrejön. Az elmével megismerhető dhammákat tekintve a nemes emberek fegyelme értelmében ezt nevezik a képességek legmagasabbrendű fejlesztésének.

A nemes emberek fegyelme szerint így történik a képességek legmagasabbrendű fejlesztése.

Ánanda, és hogyan lesz valaki tanítvány, aki már rálépett az útra? E tanítás szerint, Ánanda, amikor a szerzetes egy formát lát a szemmel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. A megszületett kellemes elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja.

Amikor a szerzetes egy hangot hall a füllel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. A megszületett kellemes elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja.

Amikor a szerzetes egy szagot szagol az orral, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. A megszületett kellemes elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja.

Amikor a szerzetes egy ízt ízlel a nyelvvel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. A megszületett kellemes elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja.

Amikor a szerzetes egy tapinthatót érint a testtel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. A megszületett kellemes elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja.

Amikor a szerzetes egy dhammáról szerez tudomást az elmével, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. A megszületett kellemes elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja, a megszületett egyaránt kellemes és kellemetlen elcsüggeszti, megszégyeníti és undorítja.

Így lesz valaki tanítvány a magasabb gyakorlás szerint, aki már rálépett az útra.

Ánanda, és hogyan lesz valaki fejlett képességekkel bíró nemes ember? E tanítás szerint, Ánanda, amikor a szerzetes egy formát lát a szemmel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban a vonzót – akkor a taszítóban a vonzót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban a taszítót – akkor a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban és a vonzóban a vonzót – akkor (a taszítóban és a vonzóban) a vonzót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban és a taszítóban a taszítót – akkor (a vonzóban és a taszítóban) a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: a taszítót és a vonzót egyaránt elhagyva időzzek érintetlenségben, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal – akkor éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, (a taszító és a vonzó iránti) érintetlenségben.

Amikor a szerzetes egy hangot hall a füllel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban a vonzót – akkor a taszítóban a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban a taszítót – akkor a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban és a vonzóban a vonzót – akkor (a taszítóban és a vonzóban) a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban és a taszítóban a taszítót – akkor (a vonzóban és a taszítóban) a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: a taszítót és a vonzót egyaránt elhagyva időzzek érintetlenségben, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal – akkor éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, (a taszító és a vonzó iránti) érintetlenségben.

Amikor a szerzetes egy szagot szagol az orral, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban a vonzót – akkor a taszítóban a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban a taszítót – akkor a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban és a vonzóban a vonzót – akkor (a taszítóban és a vonzóban) a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban és a taszítóban a taszítót – akkor (a vonzóban és a taszítóban) a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: a taszítót és a vonzót egyaránt elhagyva időzzek érintetlenségben, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal – akkor éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, (a taszító és a vonzó iránti) érintetlenségben.

Amikor a szerzetes egy ízt ízlel a nyelvvel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban a vonzót – akkor a taszítóban a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban a taszítót – akkor a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban és a vonzóban a vonzót – akkor (a taszítóban és a vonzóban) a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban és a taszítóban a taszítót – akkor (a vonzóban és a taszítóban) a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: a taszítót és a vonzót egyaránt elhagyva időzzek érintetlenségben, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal – akkor éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, (a taszító és a vonzó iránti) érintetlenségben.

Amikor a szerzetes egy tapinthatót érint a testtel, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban a vonzót – akkor a taszítóban a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban a taszítót – akkor a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban és a vonzóban a vonzót – akkor (a taszítóban és a vonzóban) a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban és a taszítóban a taszítót – akkor (a vonzóban és a taszítóban) a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: a taszítót és a vonzót egyaránt elhagyva időzzek érintetlenségben, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal – akkor éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, (a taszító és a vonzó iránti) érintetlenségben.

Amikor a szerzetes egy dhammáról szerez tudomást az elmével, megszületik benne a kellemes, megszületik a kellemetlen, megszületik az egyaránt kellemes és kellemetlen. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban a vonzót – akkor a taszítóban a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban a taszítót – akkor a vonzóban a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: észleljem a taszítóban és a vonzóban a vonzót – akkor (a taszítóban és a vonzóban) a vonzót észlelve időzik.  Ha úgy kívánja: észleljem a vonzóban és a taszítóban a taszítót – akkor (a vonzóban és a taszítóban) a taszítót észlelve időzik. Ha úgy kívánja: a taszítót és a vonzót egyaránt elhagyva időzzek érintetlenségben, éber jelenléttel és tiszta tudatossággal – akkor éber jelenléttel és tiszta tudatossággal időzik, (a taszító és a vonzó iránti) érintetlenségben.

Így lesz valaki fejlett képességekkel bíró nemes ember.

Ánanda, megtanítottam a képességek legmagasabbrendű fejlesztését a nemes emberek fegyelme értelmében, tanítottam a tanítványról, aki már rálépett az útra, és tanítottam a fejlett képességekkel bíró nemes emberről.

Amit egy tanítványai javát kereső mester együttérzésből a tanítványaiért megtehet, azt megtettem értetek, Ánanda. Itt vannak ezek a fatövek, ezek az üres kunyhók. Gyakoroljatok, Ánanda, ne késlekedjetek, nehogy meg kelljen bánnotok később. Ezt az útmutatást adom nektek.

Ezt mondta a Magasztos. A tiszteletreméltó Ánanda elégedetten és örvendezve hallgatta szavait.

Cankī sutta (A Csankínak mondott tanítóbeszéd) A gyakorlás útja

M.95./ii.164-177. Cankī sutta

(A Csankínak mondott tanítóbeszéd)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos a szerzetesek nagy Közösségével együtt Kosala országában vándorolt, és végül Opasāda kószalai bráhmin faluhoz érkezett. Ott a Magasztos az Istenek ligetében időzött, az Ópaszádától északra fekvő szála-fa ligetben.

Ekkor Cankī pap uralkodott Ópaszáda fölött, amely egy élőlényekben bővelkedő, mezőkben, erdőkben, vizekben és gabonában gazdag királyi birtok volt, királyi javadalom, szent adomány, melyet Kószala királya, Pasenadi adományozott.

Az ópaszádai bráhmin nemesifjak hallották: „Gótama remete, a szakják leszármazottja, aki a szakja nemzetségből távozott az otthontalanságba, a szerzetesek nagy Közösségével, ötszáz szerzetessel együtt Kószala országában vándorol. Gótama mesterről ilyesféle jó hír terjed: A nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott Magasztos. Beszámol e világról, isteneivel és ördögeivel, e nemzedékről remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és népével, amit közvetlen tudással megismert. Tanítja a Dhammát, ami jó az elején, a közepén és a végén, helyes jelentéssel és megfogalmazással, és fölfedi a végsőkig tökéletes és tiszta szent életet. Jó látni egy ilyen arahantot.”

Akkor az ópaszádai bráhmin nemesifjak fölkerekedtek Ópaszádából, és csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak indultak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa liget felé.

Ekkortájt Csankí pap palotája felső emeletére húzódott vissza, hogy ebéd után megpihenjen. Ekkor látta, hogy az ópaszádai bráhmin nemesifjak fölkerekedtek Ópaszádából, és csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak indultak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa liget felé. Mikor meglátta őket, így kérdezte segédjét: „Jó segédem, miért kerekedtek föl az ópaszádai bráhmin nemesifjak Ópaszádából, és indultak csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa liget felé?”

- Uram, itt van Gótama remete, a szakják leszármazottja, aki a szakja nemzetségből távozott az otthontalanságba, a szerzetesek nagy Közösségével, ötszáz szerzetessel együtt Kószala országában vándorol. Gótama mesterről ilyesféle jó hír terjed: „A nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott Magasztos. Beszámol e világról, isteneivel és ördögeivel, e nemzedékről remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és népével, amit közvetlen tudással megismert. Tanítja a Dhammát, ami jó az elején, a közepén és a végén, helyes jelentéssel és megfogalmazással, és fölfedi a végsőkig tökéletes és tiszta szent életet.” Az emberek Gótama mestert mennek meglátogatni.

- Akkor, jó segédem, menj az ópaszádai bráhmin nemesifjakhoz és mondd nekik: „Uraim, Csankí pap ezt mondja: várjatok, urak, Csankí pap is elmegy, hogy meglátogassa Gótama remetét.”

- Jól van, uram – válaszolt a segédje, elment az ópaszádai bráhmin nemesifjakhoz, és azt mondta nekik: „Uraim, Csankí pap ezt mondja: várjatok, urak, Csankí pap is elmegy, hogy meglátogassa Gótama remetét.”

Ez alkalommal különböző országokból ötszáz pap tartózkodott Ópaszádában, hogy dolgaikat intézzék. Hallották, hogy azt beszélik, Csankí pap elmegy, hogy meglátogassa Gótama remetét. Akkor elmentek Csankí paphoz és megkérdezték:

- Igaz-e uram, hogy elmégy meglátogatni Gótama remetét?

- Úgy van, uraim, megyek meglátogatni Gótama remetét.

- Uram, ne menj el meglátogatni Gótama remetét. Csankí mester, nem helyénvaló, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. Mivel te, uram, mindkét oldalról jó születésű vagy, hét nemzedékre visszamenően tiszta anyai és apai ággal, támadhatatlan és makulátlan születés tekintetében. És mivel ez így áll, nem helyénvaló, Csankí mester, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. Te, uram, gazdag vagy, nagy vagyonnal, nagy birtokkal. Te, uram, a három Véda mestere vagy, azok szókincsével, szertartásrendjével, fonológiájával, etimológiájával, és ötödikként történetével együtt, képzett a filológia és nyelvtan terén, a természetfilozófia és a nagy ember harminckét jegyének ismeretében tökéletesen jártas. Te, uram, jókiállású, nyájas és elegáns vagy, akinek páratlanul kellemes a megjelenése, melyhez finom szépség és finom egyéniség járul, amely rendkívül figyelemreméltó. Te, uram, erényes vagy, kiforrott erények birtokosa. Te, uram, jó szónok vagy kiváló előadásmóddal, olyan szavakat szólsz, amelyek udvariasak, világosak, hibátlanok és továbbadják a jelentést. Te uram, tanítod sokak tanítóit, és háromszáz bráhmin tanítványt tanítasz a himnuszok recitálására. Téged, uram, tisztel, becsül, megtisztel, megbecsül és nagyra értékel Paszénadi, Kószala királya. Téged, uram, tisztel, becsül, megtisztel, megbecsül és nagyra értékel Pokkharāsati pap. Te, uram, uralkodsz Ópaszáda fölött, amely egy élőlényekben bővelkedő, mezőkben, erdőkben, vizekben és gabonában gazdag királyi birtok, királyi javadalom, szent adomány, melyet Kószala királya, Paszénadi adományozott. Mivel ez így áll, nem helyénvaló, Csankí mester, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. - Amikor ez elhangzott, Csankí pap azt mondta azoknak a bráhminoknak:

- Nos, uraim, hadd mondjam el, miért helyénvaló, ha én megyek el meglátogatni Gótama mestert, és miért nem lenne helyes, ha Gótama mester jönne meglátogatni engem. Uraim, Gótama remete mindkét oldalról jó születésű, hét nemzedékre visszamenően tiszta anyai és apai ággal, támadhatatlan és makulátlan születés tekintetében. És mivel ez így áll, uraim, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert. Uraim, Gótama remete, otthonából eltávozván, tárházakban és kincstárakban felhalmozott sok aranyat és nemesfémet hagyott hátra. Uraim, Gótama remete még fiatal korában, az ifjúság minden áldásával megáldott feketehajú fiatalemberként, élete virágában távozott otthonából az otthontalanságba. Uraim, Gótama remete leborotválta haját és szakállát, felöltötte a sárga ruhát, és távozott otthonából az otthontalanságba, bár anyja és apja másként kívánta, és könnyes arccal siratta őt. Uraim, Gótama remete jókiállású, nyájas és elegáns, akinek páratlanul kellemes a megjelenése, melyhez finom szépség és finom egyéniség járul, amely rendkívül figyelemreméltó. Uraim, Gótama remete erényes, nemes és kedvező erények birtokosa. Uraim, Gótama remete jó szónok kiváló előadásmóddal, olyan szavakat szól, amelyek udvariasak, világosak, hibátlanok és továbbadják a jelentést. Uraim, Gótama remete sokak tanítójának tanítója. Uraim, Gótama remete mentes az érzéki vágytól és a személyes hiúságtól. Uraim, Gótama remete a tettek morális hatékonyságának elvét, a cselekedetek morális hatékonyságának elvét vallja, nem kívánja a bráhminok (hagyományozási) vonalát sérteni. Uraim, Gótama remete arisztokrata családból, az ősi nemesi családok egyikéből távozott az otthontalanságba. Uraim, Gótama remete gazdag családból távozott az otthontalanságba, nagy vagyonnal, nagy birtokkal rendelkező családból. Uraim, Gótama remetéhez sok ezernyi istenség jött életreszóló menedékért. Uraim, Gótama remetéről ilyesféle jó hír terjed: „Ez a nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelidítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott Magasztos.” Uraim, Gótama remete rendelkezik a nagy ember harminckét ismertetőjegyével. Uraim, Seniya Bimbisāra, Magadha királya, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Paszénadi, Kószala királya, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Pokkharászati bráhmin, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Gótama remete elérkezett Opaszádához, és Ópaszádában az Istenek ligetében időzik, az Ópaszádától északra fekvő szála-fa ligetben. Nos, bármely remete vagy pap, aki a városunkba jön, a vendégünk, és a vendégeinket tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük. Mivel Gótama remete megérkezett Ópaszádába, a vendégünk, és mint vendégünket tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük. Mivel így áll a dolog, uraim, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert.

Uraim, ennyi Gótama mester magasztalása, amiről értesültem, de Gótama mester magasztalása nem szorítkozik csupán erre, mivel Gótama mester magasztalása mérhetetlen. Mivel Gótama mester mindezen tényezők birtokában van, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert. Így hát, uraim, valamennyien kerekedjünk föl és látogassuk meg Gótama mestert.

Ekkor Csankí pap a bráhminok nagy csoportjával a Magasztoshoz járult, és üdvözletet váltott vele. Amikor befejezték az udvarias és barátságos beszélgetést, leült féloldalt.

Ez alkalommal a Magasztos néhány rangidős bráhminnal befejezve barátságos beszélgetését üldögélt. Ugyanakkor a gyülekezetben ott ült egy bráhmin tanuló, Kāpaṭhika nevezetű, fiatal, kopaszra borotvált fejű, tizenhat éves, a három Véda mestere, azok szókincsével, szertartásrendjével, fonológiájával, etimológiájával, és ötödikként történetével együtt, képzett a filológia és nyelvtan terén, a természetfilozófia és a nagy ember harminckét jegyének ismeretében tökéletesen jártas. Mialatt a rangidős bráhminok a Magasztossal társalogtak, gyakran közbevágott és félbeszakította beszélgetésüket. Akkor a Magasztos így feddte meg a bráhmin tanuló Kápathikát:

- Ne vágjon közbe a tiszteletreméltó Bhāradvāja, és ne szakítsa félbe a beszélgetést, amikor a rangidős bráhminok társalognak. Várjon a tiszteletreméltó Bháradvádzsa, amíg a beszélgetés befejeződik. – Amikor ez elhangzott, Csankí pap azt mondta a Magasztosnak:

- Ne feddje meg Gótama mester a bráhmin tanuló Kápathikát. A bráhmin tanuló Kápathika egy nemesifjú, aki nagyon iskolázott, jó a szónoki képessége és bölcs, képes arra, hogy részt vegyen ezen a Gótama mesterrel folytatott eszmecserén.

Akkor a Magasztos azt gondolta:

- Mivel a bráhminok ennyire tisztelik, a bráhmin tanuló Kápathika bizonyára tökéletesen jártas a három Véda könyveiben.

Akkor a bráhmin tanuló Kápathika azt gondolta:

- Ha Gótama remete rámpillant, kérdést teszek föl neki.

Akkor saját tudatával olvasván a bráhmin tanuló Kápathika tudatát, a Magasztos feléje fordította pillantását. A bráhmin tanuló Kápathika pedig azt gondolta:

- Gótama remete felém fordult. Mi lenne, ha föltennék neki egy kérdést. - Ekkor így szólt a Magasztoshoz:

- Gótama mester, az ősi bráhmin himnuszokat figyelembe véve, amelyek szóbeli átadáson keresztül érkeztek hozzánk és a szentiratok gyűjteményeibe, a bráhminok arra a határozott következtetésre jutottak: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Mit szól mindehhez Gótama mester?

- Hogyan is van ez, Bháradvádzsa, van a bráhminok között akár csak egyetlenegy, aki így beszél: „Tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis?”

- Nincs, Gótama mester.

- Hogyan is van ez, Bháradvádzsa, az ősi bráhmin látók, a himnuszok alkotói, a himnuszok összeállítói, akik ősi himnuszait – melyeket korábban énekeltek, felmondtak és összegyűjtöttek – a bráhminok manapság is éneklik és ismétlik, ismételvén, ami elmondatott és recitálván, amit recitáltak – nevezetesen Aṭṭhaka, Vámaka, Vámadeva, Vesszámitta, Jamataggi, Angírasza, Bháradvádzsa, Vászeṭṭha, Kasszapa és Bhaggu –, mondták-e akár ezek az ősi bráhmin látók azt: „Tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis?”

- Nem, Gótama mester.

- Így hát, Bháradvádzsa, úgy tűnik, hogy nincs a bráhminok között egyetlenegy sem, aki így beszél: „Tudom és látom ezt: csak ez igaz, minden más hamis.” És nincs a bráhminok között egyetlenegy tanító, vagy egyetlenegy tanító tanítója, visszafelé a tanítók hetedik nemzedékéig, aki így beszél: „Tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis.” És az ősi bráhmin látók, a himnuszok alkotói, a himnuszok összeállítói, akik ősi himnuszait – melyeket korábban énekeltek, felmondtak és összegyűjtöttek – a bráhminok manapság is éneklik és ismétlik, ismételvén, ami elmondatott és recitálván, amit recitáltak – nevezetesen Atthaka, Vámaka, Vámadéva, Vesszámitta, Jamataggi, Angírasza, Bháradvádzsa, Vászettha, Kasszapa és Bhaggu –, még ezek az ősi bráhmin látók sem mondták azt: „Tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis.” Képzeljük el vak emberek egymásba kapaszkodó sorát: az első sem lát, a középső sem lát, a leghátsó sem lát. Éppen így, Bháradvádzsa, figyelembe véve állításukat, a bráhminok olyannak tűnnek, mint vak emberek sora: az első sem lát, a középső sem lát, a leghátsó sem lát. Mit gondolsz, Bháradvádzsa, ha így áll a dolog, a bráhminok hite nem bizonyul alaptalannak?

- Gótama mester, a bráhminok nem csak hitüktől indíttatva tisztelik mindezt (az ősi brahmanikus himnuszokat), hanem szóbeli átadásként is.

- Bháradvádzsa, először a hit mellett foglaltál állást, most meg szóbeli átadásról beszélsz. Öt dolog van, Bháradvádzsa, ami itt és most két különböző módon jelenhet meg. Mi ez az öt? A hit, jóváhagyás, szóbeli átadás, ésszerű okfejtés, és egy nézet mérlegelés utáni elfogadása. Ezen öt dolognak itt és most két különböző eredménye lehet. Nos, lehet, hogy valamit teljesen elfogadnak a hittől indíttatva, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem fogadnak el teljesen a hittől indíttatva, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valamit teljesen jóváhagynak, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem hagynak jóvá teljesen, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valami jól átadott, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem jól átadott, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valami ésszerűen átgondolt, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem ésszerűen átgondolt, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valamit helyesen mérlegelnek, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem mérlegelnek helyesen, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. (Ilyen körülmények között) nem helyes, ha egy bölcs ember, az igazság őrzője, erre a határozott következtetésre jut: „Csak ez igaz, minden más hamis.”

- Hát akkor mi módon történik, Gótama mester, az igazság őrzése? Hogyan őrizzük az igazságot? Gótama mestert kérdezzük az igazság őrzése felől.

- Ha egy embernek van hite, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ez a a hitem – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.

- Ha egy ember jóváhagy valamit, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ezt a jóváhagyást adtam – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.

- Ha egy ember szóbeli átadást kap, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ezt a szóbeli átadást kaptam – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.

- Ha egy ember ésszerű okfejtéssel bír, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ez az ésszerű okfejtésem – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.

- Ha egy ember egy nézet mérlegelés utáni elfogadására jut, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ez a mérlegelés után elfogadott nézetem – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.

- Gótama mester, ily módon történik az igazság őrzése, az ember ily módon őrzi az igazságot, ily módon ismerjük föl az igazság őrzését. Hát akkor mi módon történik, Gótama mester, az igazságra ébredés? Hogyan ébred az ember az igazságra? Gótama mestert kérdezzük az igazságra ébredés felől.

- E tanítás szerint, Bháradvádzsa, a szerzetes egy faluval vagy várossal áll kapcsolatban, úgy él. Akkor egy gazdaember vagy a fia meglátogatja, és háromféle állapotot figyelembe véve vizsgálja: a vágyra alapozott állapotokat figyelembe véve, a haragra alapozott állapotokat figyelembe véve, a zűrzavarra alapozott állapotokat figyelembe véve. Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan vágyra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen vágyra alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a vágy. És a Tanítás, amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell utánajárniuk. E Tanítást az, akire hat a vágy, nem könnyen taníthatná.

Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan haragra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen haragra alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a harag. És a Tanítás, amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell utánajárniuk. E Tanítást az, akire hat a harag, nem könnyen taníthatná.

Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan zűrzavarra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen zűrzavarra alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a zűrzavar. És a Tanítás, amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell utánajárniuk. E Tanítást az, akire hat a zűrzavar, nem könnyen taníthatná.

- Amikor megvizsgálta őt, és látta, hogy megtisztult a zűrzavarra alapozott kedvezőtlen állapotoktól, hitét  belé helyezi; hittel telve meglátogatja és kifejezi tiszteletét előtte; tiszteletét kifejezve előtte odafigyel; amikor odafigyel, hallja a Tanítást; hallván a Tanítást, megjegyzi  azt, és megvizsgálja a megjegyzett tanítások jelentését; mikor megvizsgálja azok jelentését, megértésre jut azon tanításokat illetően; amikor megértésre jut azon tanításokat illetően, lelkesedés lobban föl; amikor lelkesedés lobbant föl, elszántság ébred benne; miután elszántság ébredt benne, alaposan vizsgálódik; miután alaposan vizsgálódott, törekszik; elszántan törekedvén testével megtapasztalja a legfőbb igazságot, és bölcsességgel áthatva látja azt. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazságra ébredés, ily módon ébredünk az igazságra, ily módon írjuk le az igazságra ébredést. De eddig még nincs az igazsághoz érkezés.

- Gótama mester, ily módon történik az igazságra ébredés, az ember ily módon ébred az igazságra, ily módon ismerjük föl az igazságra ébredést. Hát akkor mi módon történik, Gótama mester, az igazsághoz érkezés? Hogyan érkezünk az igazsághoz? Gótama mestert kérdezzük az igazsághoz érkezés felől.

- Bháradvádzsa, az igazsághoz érkezés ugyanezen dolgok ismétléséből, fejlesztéséből és műveléséből áll. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazsághoz érkezés, így érkezünk el az igazsághoz, ily módon írjuk le az igazsághoz érkezést.

- Gótama mester, ily módon történik az igazsághoz érkezés, az ember ily módon érkezik az igazsághoz, ily módon ismerjük föl az igazsághoz érkezést. De Gótama mester, mi a leghasznosabb az igazsághoz érkezéshez. Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a legfontosabb, hogy végül elérkezzünk az igazsághoz.

- A törekvés a leghasznosabb, hogy végül elérkezzünk az igazsághoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem törekszik, nem érkezik el végül az igazsághoz, de mivel törekszik, az ember végül elérkezik az igazsághoz. Ezért a törekvés a leghasznosabb, hogy az ember végül elérkezzék az igazsághoz.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a törekvéshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a törekvéshez?

- A vizsgálódás a leghasznosabb a törekvéshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem vizsgálódik, nem fog törekedni, de mivel vizsgálódik, törekszik. Ezért a vizsgálódás a leghasznosabb a törekvéshez.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a vizsgálódáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a vizsgálódáshoz?

- Az akarat alkalmazása a leghasznosabb a vizsgálódáshoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem alkalmazza akaratát, nem fog vizsgálódni, de mivel alkalmazza az akaratát, vizsgálódik. Ezért az akarat alkalmazása a leghasznosabb a vizsgálódáshoz.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb az akarat alkalmazásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog az akarat alkalmazásához?

- A lelkesedés a leghasznosabb az akarat alkalmazásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem lelkesedik, nem alkalmazza akaratát, de mivel lelkesedik, alkalmazza az akaratát. Ezért a lelkesedés a leghasznosabb az akarat alkalmazásához.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a lelkesedéshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a lelkesedéshez?

- A tanítások átgondolás utáni elfogadása a leghasznosabb a lelkesedéshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem fogadja el átgondolás után a tanításokat, nem lelkesedik, de mivel elfogadja átgondolás után a tanításokat, lelkesedik. Ezért a tanítások átgondolás utáni elfogadása a leghasznosabb a lelkesedéshez.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tanítások átgondolás utáni elfogadásához?

- A jelentés vizsgálata a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem nem vizsgálja meg a jelentést, nem fogadja el átgondolás után a tanításokat, de mivel megvizsgálja a jelentést, elfogadja átgondolás után a tanításokat. Ezért a jelentés vizsgálata a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a jelentés vizsgálatához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a jelentés vizsgálatához?

- A tanítások megjegyzése a leghasznosabb a jelentés vizsgálatához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem jegyzi meg a tanítást, nem fogja megvizsgálni a jelentését, de mivel megjegyzi a tanítást, megvizsgálja a jelentését. (Ezért a tanítás megjegyzése a leghasznosabb a jelentés vizsgálatához.)

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tanítások megjegyzéséhez?

- A Tan hallgatása a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem hallgatja a Tant, nem jegyzi meg a tanításokat, de mivel hallgatja a Tant, megjegyzi a tanításokat. Ezért a Tan hallgatása a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a Tan hallgatásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a Tan hallgatásához?

- Az odafigyelés a leghasznosabb a Tan hallgatásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem figyel oda, nem hallja a Tant, de mivel odafigyel, hallja a Tant. Ezért az odafigyelés a leghasznosabb a Tan hallgatásához.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb az odafigyeléshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog az odafigyeléshez?

- A tiszteletadás a leghasznosabb az odafigyeléshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem adja meg a tiszteletet, nem figyel oda, de mivel megadja a tiszteletet, odafigyel. Ezért a tiszteletadás a leghasznosabb az odafigyeléshez

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a tiszteletadáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tiszteletadáshoz?

- A látogatás a leghasznosabb a tiszteletadáshoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem látogat el (a tanítóhoz), nem nem fogja tiszteletét kifejezni előtte, de mivel meglátogatja, kifejezi tiszteletét. Ezért az látogatás a leghasznosabb tiszteletadáshoz.

- De Gótama mester, mi a leghasznosabb a látogatáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a látogatáshoz?

- A hit a leghasznosabb a látogatáshoz, Bháradvádzsa. Ha az emberben nem kél fel a hit, nem fog ellátogatni (a tanítóhoz), de mivel felkél a hit, ellátogat. Ezért a hit a leghasznosabb látogatáshoz.

- Kérdeztük Gótama mestert az igazság megőrzéséről, és Gótama mester választ adott az igazság megőrzéséről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Kérdeztük Gótama mestert az igazságra ébredésről, és Gótama mester választ adott az igazságra ébredésről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Kérdeztük Gótama mestert az igasághoz érkezésről, és Gótama mester választ adott az igazsághoz érkezésről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Amiről kérdeztük Gótama mestert, azt megválaszolta, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Korábban, Gótama mester, azt gondoltuk: „Kik ezek a tarfejű remeték, ezek a sötét szolgák, akik a Rokon lábából származnak, kik ezek, hogy megértsék a Dhammát?” De Gótama mester csakugyan szeretetet, bizalmat és tiszteletet keltett bennem a remeték iránt.

Csodálatos, Gótama mester, csodálatos, Gótama mester. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást Gótama mester. Gótama mesterhez fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Mától fogva emlékezzen rám Gótama mester, mint világi követőjére, aki életreszóló oltalmat talált benne.